Gazdag avar sír került elő Kecskemét és Nagykőrös között
A felvétel az alábbi linken tekinthető meg, a műsor legelején.
https://mediaklikk.hu/video/libretto-2022-09-29-i-adas/
A felfedezésről alább olvasható részletes beszámoló.
A Kecskeméti Katona József Múzeum 2022 tavaszától kezdve a kivitelezéssel párhuzamosan régészeti kutatásokat folytat a 441. számú főút felújításához kapcsolódóan Kecskemét és Nagykőrös között, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. megbízásából, a Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Régészeti Intézet alvállalkozójaként.
A projekt során összesen hét, előzetesen felderített lelőhely kerül feltárásra. Az eddigi eredmények alapján túlnyomórészt egykor volt római kori szarmata települések kerültek napvilágra, mely objektumok (félig földbe mélyített házak és műhelyek, terménytároló vermek, füstölők, kemencék, árkok) kora a Kr. u. 3-4. századra tehető.
Ebből a látszólagos „egyhangúságból” a szó legszorosabb értelmében kicsillan a Nagykőrös-Fekete lelőhelyen, május közepén feltárt 59. számot viselő objektum, egy, a kora- és középavar korszak határán, tehát megközelítőleg a 600-as évek közepén eltemetett hölgy sírja.
Maga a sír egy egykori mélyedésben, völgyben helyezkedett el. A sírgödör észak-dél tájolású, téglalap alakú foltja már az úgy nevezett humuszban, sárgás, agyagpöttyös betöltésként kirajzolódott. A mélyítés során mintegy 160 cm mélységben – tehát a jelenlegi terepszint alatt több mint két méterre – bukkantunk az első csontokra, majd a bontás első mozzanatainál felcsillant a koponya bal oldalán az első színarany lemezgömbös fülbevaló. Az aprólékos bontómunka végén további leletek, úgy mint a koponya környékén egy kupacban előkerülő borostyán ás üvegpaszta gyöngyök, a medencén található bronzcsat, a bal csípőnél megmaradt, csontból faragott tarsolyzáró, illetve egy, a bal combcsont belső oldalán fellelt vaskés tette kétségtelenné, hogy egy, az elmúlt közel másfél évezred viharait átvészelő, bolygatatlan sírra bukkantunk. Az objektum részletes dokumentációja után, a csontok felszedésekor, kissé lecsúszva, de a váz alatt megtaláltuk az arany fülbevaló, gyakorlatilag azonos kialakítású párját is.
Az ékszerek az úgy nevezett „kislemezgömbös fülbevalók” csoportjába, azon belül is a „Jánoshida-típus”-ba sorolhatóak. A több mint 1 cm átmérőjű színarany lemezből kialakított gömbtestek tetején négy darab, rombusz alakban forrasztott kis, 3 mm átmérőjű aranygyöngy, granuláció található, amelyekhez kapcsolódik a szintén aranydrótból kialakított, oválisra hajlított fülkarika. Érdekesség, hogy a szakirodalom alapján ezek a típusú fülbevalók kifejezetten ritkának számítanak a Duna-Tisza közén.
A magukban is rendkívül értékes leletek mellett fontos megállapításokat tehetünk a korszak temetkezési szokásairól is. Egyrészt magányosnak tekinthető a temetkezés, környezetében, a beruházási területen nem került elő másik sír. Másrészt a sírgödör keskenyebb, fej és lábfej felőli oldalain vályúszerű lemélyedés volt megfigyelhető, amely sírépítményt feltételez. Nem magányosan engedték túlvilágra a halottat, ugyanis – feltehetően a koporsóra – egy kiskérődző, birka vagy kecske egy részét, gerincének egy darabját helyezték el. Ez utóbbi mellékletadás lehet részleges állattemetkezésként, de akár ételáldozatként is értelmezhető, mely bepillantást enged a korszak túlvilággal kapcsolatos elképzeléseibe.
